A túlfeszültségállósági teszt a MV kábelek minőségellenőrzésének és karbantartásának szükséges része. Ellenőrzött nagyfeszültségű feszültség alkalmazásával igazolja, hogy a kábel képes-e ellenállni a rendellenes feszültségviszonyoknak szigetelési hiba nélkül. Ez a tesztelési gyakorlat nemcsak az elektromos hálózatok biztonságát és megbízhatóságát biztosítja, hanem meghosszabbítja a kábelek élettartamát és megakadályozza a váratlan kimaradásokat. Ha megfelelően, az ipari szabványoknak megfelelően hajtják végre, a túlfeszültség-ellenállási teszt döntő biztosítékot nyújt arra vonatkozóan, hogy a középfeszültségű kábelek megbízhatóan működnek a használat során, ezáltal védve mind a berendezéseket, mind a személyzetet.
A túlfeszültség-ellenállási teszt során a nagy-feszültségű (HV) vizsgálóberendezések, például az AC hipot vagy a DC hipot tesztberendezések fokozatosan növelik a kábelre alkalmazott feszültséget, jellemzően a névleges feszültség 2-3-szorosára, az alkalmazott szabványoktól és specifikációktól (például IEC vagy IEEE szabványok) függően. A tesztelés alatt álló kábel meghatározott ideig -általában több percig- feszültség alatt van, hogy ellenőrizze, nem történik-e meghibásodás vagy villanás.
A tesztfeszültség többféle nagyfeszültségű forrás egyikével alkalmazható, beleértve:
- AC-ellenállási teszt: Váltakozó áramú feszültséget alkalmaz, általában 5-60 percig.
- Egyenáramú ellenállásteszt: Egyenáramú feszültséget alkalmaz, amelyet gyakran használnak a szigetelési hibák lokalizálására.
- Impulzus- vagy túlfeszültség-teszt: Villám- vagy kapcsolási túlfeszültséget szimulál a kábel tranziens ellenállásának tesztelésére.
A szigetelés szivárgó áramát, részleges kisülési aktivitását és egyéb mutatókat a vizsgálat során a kábel állapotának felmérése érdekében figyelik.
Az alábbi tesztberendezések;