E kábelek biztonságának és megbízhatóságának biztosítása érdekében. Alapvető fontosságú, hogy betartsák a kábelgyártók speciális tesztszabványait és módszereit, hogy gyári elfogadó tesztelőt készítsenek. Megvizsgáljuk az alacsony feszültségű kábelek tesztszabványait és módszereit.
Fő tesztszabványok
Mindenekelőtt elengedhetetlen az alacsony feszültségű kábeleknél általánosan alkalmazott tesztszabványok megértése.
Nemzetközi szabványok
1. IEC 60502: Alkalmazható az 1 kV -tól 30 kV -ig terjedő feszültséggel rendelkező tápkábelekre, olyan követelményeket fed le, mint a szigetelés vastagsága, a vezeték ellenállás és ellenáll a feszültségvizsgálatoknak.
2. IEC 60227: Polyvinil -klorid szigetelt kábeleknél, amelyek 450/750 V feszültséggel rendelkeznek, és olyan követelményeket tartalmaznak, mint a vezető folytonosság és a szigetelési mechanikai tulajdonságok.
3. IEEE 400: Terepi tesztelési útmutató a tápkábelekhez, hangsúlyozva a DC feszültségvizsgálatot és a dielektromos veszteség tényező mérését
Fő tesztelési módszer
Az alacsony feszültségű kábelek tesztelése során számos kulcsfontosságú módszer létezik, amelyeket általában alkalmaznak.
1.
Módszer: Használjon ohméter (500 V vagy 1000 V tartomány) a vezető és az árnyékoló réteg közötti ellenállás mérésére (nagyobb vagy egyenlő 100 MΩ · km).
Szabvány: A GB/T 3048.5-2007 szerint a tesztidő 1 perc, és a környezeti hőmérséklet-korrekció szükséges.
2.
Teljesítményfrekvencia ellenállva a feszültségnek: 2.5U₀ + 2 kv (U₀ a névleges feszültség) 5 percig, bontás nélkül (GB/T 3048.8 szerint).
DC ellenállási feszültség: Régi kábelekhez alkalmas, 4-6 -szoros feszültséggel, de felgyorsíthatja a szigetelés öregedését, és óvatosan kell használni.
3. részleges kisülés (a közepes és nagyfeszültségű kábelekhez alkalmazható): Vigyen fel 1,5u₀ feszültséget, és a kisülési mennyiségnek kevesebb vagy egyenlőnek kell lennie 10 pc-nál (IEC 60885-3).