A védőrelék a rendellenességek érzékelésére szolgálnak, és a hiba elkülönítését az elektromos rendszer minimális zavarása és a hibás berendezés károsodása mellett. A védőreléket üzembe helyezés előtt be kell állítani és átvételi tesztet kell végezni, majd ezt követően rendszeresen ellenőrizni kell a megbízható teljesítmény biztosítása érdekében. Normál ipari alkalmazás esetén az időszakos tesztelést legalább 2 évente el kell végezni. A tesztet végző személynek meg kell adnia a mérnöknek az egyes reléken alkalmazott beállításokat. A kézikönyvben kétféle védőrelé szerepel. Az első típusok a szilárdtest relék. Ezek elektronikus „fekete doboz” eszközök. Mint minden elektronikus eszköz esetében, a szilárdtest-reléket soha nem szabad hi-pot vagy megger tesztnek alávetni. Általában belső tesztelési lehetőségekkel vannak felszerelve. Minden diagnosztikai vizsgálatot a gyártó kézikönyvében leírtak szerint kell elvégezni. A második típus az indukciós lemezrelék. A következő vizsgálatoknak vetik alá őket.
A. Ellenőrzés.
Ha javasolt vagy kívánatos, minden relét ki kell venni a házából (ha a relé kialakítása lehetővé teszi) alapos ellenőrzés és tisztítás céljából. Ha az áramkör üzemben van, akkor egyszerre egy relét kell eltávolítani, hogy ne kapcsolja ki teljesen a védelmet. Az ellenőrzési területeket a gyártó használati útmutatója részletezi. Ezek általában a meglazult csavarok, a mozgó alkatrészek súrlódásának, az indukciós tárcsa és az állandó mágnes közötti vasreszelékek ellenőrzéséből, valamint a relével kapcsolatos problémák minden jelének ellenőrzéséből állnak. A finom ezüst érintkezőket csak polírozó szerszámmal szabad tisztítani.
B. Beállítások.
Az előírt beállításokat alkalmazni kell, vagy meg kell győződni arról, hogy azokat alkalmazták-e a relére.
C. Felszedő teszt.
Időtúláram-relé esetén az érintkezőknek végül zárt helyzetbe kell kúszniuk úgy, hogy az indukciós tekercsébe olyan nagyságú áram kerüljön, amely megegyezik a leágazás beállításával. A rendfelszedő beállítása a rögzítő spirálrugós beállító gyűrűvel történik. A feszültségrelé felvételi tesztje nagyjából hasonló módon történik.
D. Időzítési teszt.
A legtöbb relétípuson időzítési tesztet kell végezni. Időtúláram-relé esetén egy vagy több időzítési tesztet végeznek a leágazás beállításának kettőtől tízszereséig terjedő helyen, hogy ellenőrizzék a relé időáram-jellemzőjét. Egy időzítési pontot kell megadni az előírt beállításokban. A teszteket úgy kell elvégezni, hogy a relé a paneljében és a házában van, és az időpróbát a kalibrációs beállítás mellett kell elvégezni.
E. Azonnali teszt.
Egyes védőrelék azonnali működésűek, vagy külön pillanatnyilvántartó elemmel is rendelkezhetnek. Ebben az összefüggésben a pillanatnyi kifejezés azt jelenti, hogy "nincs szándékos időkésleltetés". Ha használják, akkor a pillanatnyi elemen a megadott hangszedőt teszttel kell beállítani. Ismételten a fenti példában használt relére hivatkozva, kétszeri felvételnél a pillanatnyi elemének {{0}},016 és 0,030 másodperc közötti működési idejével kell rendelkeznie.
F. A célpont és a lezáró egység vizsgálata.
A legtöbb típusú védőrelé kombinált cél- és tömítőegységgel rendelkezik. A cél azt jelzi, hogy a relé működött. A tömítőegység beállítható, hogy 0.2 vagy 2.0 ampernél vegyen fel. A relé koordinációs vizsgálat meghatározza a hangszedő beállítását. A tömítőegység beállítását a relé beállításainál kell megadni. Győződjön meg arról, hogy az érintkezők a tömítőegységben alkalmazott minimális meghatározott egyenárammal tömítenek.
G. A kioldókör vizsgálata.
Lehetőleg a relék tesztelésekor egy tesztet kell végezni annak ellenőrzésére, hogy a reléérintkezők működése a megszakító kioldását okozza.