A transzformátorolaj dielektromos szilárdsági tesztje hatékonyan értékelheti az olaj szigetelési teljesítményét, és fontos garanciát nyújthat a transzformátor biztonságos működéséhez.
Tesztelési módszer: Használja a dielektromos szilárdság -tesztert
Lépések az olaj dielektromos szilárdságának elvégzéséhez:
Tisztítsa meg az elektródokat, és győződjön meg arról, hogy a szabványok szerint (általában 2,5 mm) van -e távolságra.
Öntsön az olajmintát a tesztcsészébe, hogy az elektród teljesen belemerüljön az olajba.
Növelje a feszültséget állandó ütemben, amíg az olajminta le nem bomlik.
A bontási feszültség értékét rögzítik, és az átlagértéket általában többször mérik.
Szabványok: A tesztnek meg kell felelnie a vonatkozó nemzetközi vagy nemzeti szabványoknak, például az IEC 60156 vagy az ASTM D877.
Az olaj -dielektromos szilárdság befolyásoló tényezője
Nedvesség: Az olajban lévő víz jelentősen csökkenti a dielektromos szilárdságot.
Szennyeződések: A szennyeződések, például a szilárd részecskék vagy a szálak vezetőképes csatornákat képezhetnek, ami lebontáshoz vezethet.
Hőmérséklet: A túl magas vagy túl alacsony olajhőmérséklet befolyásolja a teszt eredményeit.
Öregedés: Az olaj öregedése csökkenti a szigetelési teljesítményét.
Az olaj -dielektromos szilárdsági teszt eredmény elemzése
Minél magasabb a dielektromos szilárdsági érték, annál jobb az olaj szigetelési teljesítménye.
Ha a teszt eredményei a standard értékek alatt vannak, akkor az olajat szűrni, szárítani vagy cserélni kell.
A figyelemre szoruló ügyek
A vizsgálati környezetet tisztán kell tartani a külső szennyeződés elkerülése érdekében.
Az olajmintát a tesztelés előtt alaposan meg kell keverni az egységesség biztosítása érdekében.
A teszteredményeket más olajminőségi mutatókkal (például nedvességtartalom, savérték stb.) Kombinálni kell, hogy átfogó megítélést hozzon.